A LEADER program támogatásairól szóló sorozatunkban szó esett már a csónakázótóhoz vezető híd felújításáról, a helyi tűzoltóság 125 éves jubileumára megvalósuló építményekről és kiadványról, melyek több milliós új értékekkel gyarapítják városunkat.

November végén írtunk a kismákfai hősi emlékműnek, a főtéri Országzászlónak, a temetői első világháborús emlékkőnek, valamint a Szentháromság szobornak - a teljes felújításáról. E nagyszabású, kulturális örökségvédelmi munka önkormányzati pályázat segítségével valósulhatott meg. Irányítója és egyik restaurátora Sejber Mihály tanár.

Nevéhez kötődik – már a korábbi időkből is – számos környékbeli kőszobor szakszerű felújítása. Vele beszélgettünk egy másik hasonló programról – mely szintén a keze nyomát viseli – ám gazdája az általa vezetett Vas-Vár Örökség Népfőiskola.

– Mi ennek a címe, és mi valósul meg belőle?
– "Hegyháti keresztek" – címmel adta be egyesületünk a pályázatot, s nyert el 541 ezer forintnyi támogatást. Az egész munka 636 ezerbe kerül. A közel százezres különbözetet egyesületi önrészből fedezzük. Tartalmát tekintve a Vasi Hegyhát Kistérségi Társulás 23 településén található kőszobrok, feszületek, Mária-emlékművek dokumentálását és e dokumentációnak kiállításon való bemutatásra alkalmas módon való előkészítését jelenti.

– Ez hatalmas munka lehetett!
– Valóban, 250 szobor fotózásáról, majd a 30x40 cm-es méretben történő reprodukciók elkészíttetéséről, kartonra kasírozásáról van szó. Az értékesebbeket be is kereteztettük. A fotózás zömét saját magam végeztem el, de azért akadt néhány segítőm is. Illetve minden faluban volt, aki végigkalauzolt a néha ember- és autópróbáló terepen. Ezúton is köszönöm Nekik! Összesen 300 kép készült, mert több szobornál a legszebb részleteket külön is megörökítettem.

– Ebből mennyi a vasvári?
– Kis- és Nagymákfával együtt huszonöt. Érdekes, hogy arányaiban a legtöbb népi, vallási emlék Oszkóban, Csipkereken, Egervölgyön és Olaszfán van. Ezek általában a helyiek által állíttatott magánalapítványi kőkeresztek, bár Gersekarát környékén akadnak később átépített vasból készült feszületek is.

– Hordoznak sajátos stílusjegyeket a hegyháti kőkeresztek?
– Nem igazán, mert ezek zöme mindössze néhány műhelyből került ki, melyek más vidékeken ugyanúgy dolgoztak. Kezdetben a keszthelyiek, majd a szombathelyi Hudetz és celli Kondor műhelyek kőfaragó iparosainak munkái, de sümegi mesterek is teljesítettek megrendeléseket. Koruk főként az 1800-as évek elejétől a második világháború kezdetéig datálható. A korstílus emberöltőnk ént, tehát úgy harminc-negyven évente változott, de mindig voltak a múltba visszanyúló illetve koruknál előbbre mutató alkotások is.

– Mi a legfontosabb célkitűzése ennek a programnak?
– Egyfajta leltárkészítés ez a fotókon való megörökítés. Még így – közülük nem kevés – elhanyagolt állapotukban is sokféle szépséget, szakmai értékeket hordoznak. Sajnos 90%-uk felújításra szorulna. A reprodukciók a harmadik évezred elejének pillanatképei. Ez az állapotfelmérésen túl, a megbúvó művészi értékek feltárását, megmentését és bemutatását célozza. A képek felirata tartalmazza a mű helyét és vélhető korát is.

– Mikor és hol láthatja a közönség ezt az anyagot?
– A kiállítás még szervezés alatt van. Komoly gondot jelent az egyben való bemutathatóság, hiszen nem könnyű olyan helyet találni,
ahol 300 kép méltó körülmények közt elfér. Mindazonáltal olyan közös értékünk ez, melyet a mai (amúgy prezentáció-központú) világban a magunk számára is tudatosítanunk kell. Ezekre az emlékekre nem történelmi távlatból kell tekintenünk, hisz térségünk ma is az ország legvallásosabb vidéke.

-aus-

Megjelent a Vasvári Újság 2008. március 19-i számában.

Mentés

Támogatók

 

Vasvár Város Önkormányzata
 
Nagy Gáspár Kulturális Központ
 

Galambos István

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ajánló

Búzaszem – film

Magyar Nyugat Könyvkiadó

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés